A sors fura fintora, hogy pont Valentin-napon váltunk el egymástól a barátommal, akivel ezek után csak két hetente fogjuk látni egymást. Annyit agyaltam azon, hogy szombaton vagy vasárnap utazzak-e tovább...végül gondoltam adok magamnak egy "akklimatizációs" napot az új helyen. 

14:21-kor szálltam fel az SJ társaság leggyorsabb vonatára, ami 200-al süvített délre, Malmö irányába. Három órát utaztam az Alvesta nevű városkáig, ami kb. 450-480 km-re van Stockholmtól.

Az első utastársam szerencsére magamra hagyott Norrköpingnél. Elég mogorva, kopasz srác volt, akit láthatóan zavartam a kilátásban. Kezdtem örülni, hogy egyedül élvezhetem kicsit a sebességet. Persze felszállt mellém egy idős hölgy több táskával, de ő legalább kedves volt.  

A svéd vonatokat és épp ezt a társaságot eléggé szidják a helyiek. Állítólag megnyirbálták a korábbi szolgáltatásokat. Az én MÁV-hoz szokott lelkemnek azonban bőven klassz volt minden: Wifi, a társaság weblapja-ahol térképen csekkolhatod éppen melyik városnál jársz, büfékocsi, kényelmes és tiszta ülések, sebesség, vonat újság, csak hogy párat példát említsek. Igaz, ami igaz nem túl olcsó: 400-500 korona között volt ez az út. Neten előre lehet foglalni helyet a társaság oldalán és sms-t kapsz az utazás előtt egy nappal. Az sms jegyként szolgál, a kalauz beolvassa a telefonodról.

A foglalásnál be kell jósolnod, hogy mekkora valószínűséggel fogod lemondani az utat, ettől és az idő közeledtétől függően folyamatosan változnak a vonatjegyek, akár a repülőjegyek.

Vannak olcsóbb személyvonatok is kb. fél áron, amelyek több kis településen megállnak. Róluk azt tudom elmondani, hogy nagyon tiszták ugyan és valahogy tágasabbak, de tényleg elég lassúak és nem nyújtják a fenti szolgáltatásokat. 

A körülbelül 30 kilós táskámat a kocsi egyik végében található táskatartóba helyeztem. Igyekeztem bízni az emberekben, de kicsit rossz érzés, hogy nem tudod szemmel folyamatosan követni, hogy mi történik vele. Persze a helyén volt, de pechemre kissé körbe temette a tömeg. Rátettek pár táskát és elé toltak egy babakocsit. Annyit már tanultam a svédekről, hogy nem túl proaktívak, de ha szólsz nekik, általában szívesen segítenek. Így megkértem az előttem álló srácot, hogy bányássza ki a betemetett "eddigi életemet". Nem járt jól: miután leadta a 30 kilós bőröndömet, még egy kismama is elkapta egy kis szívesség erejéig... Mindketten bőszen hálálkodtunk, a tipikus svéd fiú pedig büszkén kihúzta magát és megajándékozott minket egy kedves mosollyal. Isten hozott délen!