A sors fura fintora, hogy pont Valentin-napon váltunk el egymástól a barátommal, akivel ezek után csak két hetente fogjuk látni egymást. Annyit agyaltam azon, hogy szombaton vagy vasárnap utazzak-e tovább...végül gondoltam adok magamnak egy "akklimatizációs" napot az új helyen. 

14:21-kor szálltam fel az SJ társaság leggyorsabb vonatára, ami 200-al süvített délre, Malmö irányába. Három órát utaztam az Alvesta nevű városkáig, ami kb. 450-480 km-re van Stockholmtól.

Az első utastársam szerencsére magamra hagyott Norrköpingnél. Elég mogorva, kopasz srác volt, akit láthatóan zavartam a kilátásban. Kezdtem örülni, hogy egyedül élvezhetem kicsit a sebességet. Persze felszállt mellém egy idős hölgy több táskával, de ő legalább kedves volt.  

A svéd vonatokat és épp ezt a társaságot eléggé szidják a helyiek. Állítólag megnyirbálták a korábbi szolgáltatásokat. Az én MÁV-hoz szokott lelkemnek azonban bőven klassz volt minden: Wifi, a társaság weblapja-ahol térképen csekkolhatod éppen melyik városnál jársz, büfékocsi, kényelmes és tiszta ülések, sebesség, vonat újság, csak hogy párat példát említsek. Igaz, ami igaz nem túl olcsó: 400-500 korona között volt ez az út. Neten előre lehet foglalni helyet a társaság oldalán és sms-t kapsz az utazás előtt egy nappal. Az sms jegyként szolgál, a kalauz beolvassa a telefonodról.

A foglalásnál be kell jósolnod, hogy mekkora valószínűséggel fogod lemondani az utat, ettől és az idő közeledtétől függően folyamatosan változnak a vonatjegyek, akár a repülőjegyek.

Vannak olcsóbb személyvonatok is kb. fél áron, amelyek több kis településen megállnak. Róluk azt tudom elmondani, hogy nagyon tiszták ugyan és valahogy tágasabbak, de tényleg elég lassúak és nem nyújtják a fenti szolgáltatásokat. 

A körülbelül 30 kilós táskámat a kocsi egyik végében található táskatartóba helyeztem. Igyekeztem bízni az emberekben, de kicsit rossz érzés, hogy nem tudod szemmel folyamatosan követni, hogy mi történik vele. Persze a helyén volt, de pechemre kissé körbe temette a tömeg. Rátettek pár táskát és elé toltak egy babakocsit. Annyit már tanultam a svédekről, hogy nem túl proaktívak, de ha szólsz nekik, általában szívesen segítenek. Így megkértem az előttem álló srácot, hogy bányássza ki a betemetett "eddigi életemet". Nem járt jól: miután leadta a 30 kilós bőröndömet, még egy kismama is elkapta egy kis szívesség erejéig... Mindketten bőszen hálálkodtunk, a tipikus svéd fiú pedig büszkén kihúzta magát és megajándékozott minket egy kedves mosollyal. Isten hozott délen!

Fejvadászként korábban sok multinacionális céggel volt már dolgom, de ilyet odahaza nem volt szerencsém tapasztalni...Még a korai kelést és a pár órás alvást is egyből feledtette Velem ez a hihetetlen és kissé vicces nevű városka: Finspång.

Mintha a kocsiból kiszállva a korabeli Németországban találtam volna magam hirtelen. Egy ódon kastély fogadja az ide látogatót a város közepén, amely ma irodáknak és szállodáknak ad teret. Körülötte egy körülbelül tíz méter széles folyó, egy mini vízi erőmű, mellette egy sor felújított ház a 19.századból, pontosan bedátumozva.

A kastélyt 1668-ban kezdték el építeni. Az 1700-as években egy parkot alakítottak ki köré, ahol az ott jártunkkor éppen kacsák fürdőztek a napfényben és a tóban. A park télen is gyönyörű: a tavon kisebb-nagyobb fa hidakon lehet közlekedni. Érdekes látvány a közeli dombra épített szentély, becses nevén "Aurora templom". 

Már múzeumokban is megfigyeltem a svédek hihetetlen leleményességét, amit a kastély egyik különálló szárnyában berendezett szállás is jól tükrözött. Az egykori könyvtárépületet szobáit ugyanis úgy rendezték be, hogy azok az épületegyüttes történelmének egy-egy fordulópontját elevenítsék fel. A szobaszámokat is évszámok jelölték és egy kiadványban nyomon lehetett követni, hogy melyik évben mi történt a városban. Természetesen nagy hangsúlyt kaptak az alapítók, a befektetők és a helyi ipari "forradalom"mérföldkövei. A kastélyban több hatalmas tábla is felvázolta ezeket a történelmi csomópontokat, melyek mind azt sugallták: Finspång a svéd iparosodás méltó jelképe. A hab a tortán persze a 2003-as év és a 2003-as szoba: amikor a Siemens bevásárolta magát a városba és turbina gyárat létesített.

Azóta is fut a gyártás és a biznisz, ha ugyanis pár száz méternyivel tovább sétálunk, láthatjuk a tekintélyes birodalmat. Modern és régebbi irodaházak végtelen sorát, ahol külön vonat szállítja a gyártáshoz használt alapanyagokat. 

A városközpont egyértelműen a gyár illetve irodák több ezer fős közönségére épít. Fellelhetünk több egész jó bárt, éttermet és két-három hipermarketet. Talán pont ez a mesteri tervezés a helyen az igazán lenyűgöző; ahogy a német befektetők ötvözni tudtak egy csepp múltat a modern jelennel.